Petőfi Sándor

Petőfi Sándor
Petőfi Sándor ( 1844)
Születéskori neve	Petrovics Sándor
Született	Kiskőrös 1823. január 1.?
Elhunyt	Segesvár 1849. július 31.? (26 évesen)
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Szendrey Júlia
Gyermekei	Petőfi Zoltán
Szülei	Petrovics István, Hrúz Mária
Foglalkozása	költő
Iskolái	Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Szabadszállás, Sárszentlőrinc, Pest, Aszód, Selmecbányai Líceum

De már nem tudom, mit csináljak?
Meginnám borát az országnak.
S mentül több az, amit megiszom,
Annál iszonyúbban szomjazom.

Mért nem tesz az isten most csodát?
Változtatná borrá a Tiszát,
Hadd lehetnék én meg a Duna:
Hogy a Tisza belém omlana!

Tokaj, 1844. február

Keresztúton állok,
Merre tartsak?
Ez kelet felé visz,
Az nyugatnak.

Akármerre megyek,
Mindegy nekem,
Mindenütt szomorú
Az életem.

Mért nem tudom, hol vár
A halál rám?
Hogy egyenesen azt
Választhatnám!

Miskolc, 1844. február

"Viseld egyformán jó- s balsorsodat!"
Így szól, kit a bolond világ bölcsnek nevez.
Az én jelszóm nem ez;
Én örömimet és fájdalmimat
Érezni akarom... kettősen érezem.
Lelkem nem a folyó leszen,
Amely egykedvüleg
Ragadja magával a rózsalevelet,
Melyet tavasszal szép lyány vet bele,
S a száraz füveket,
Miket
Árjára sodort az ősz szele.

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt

Hajamnak egy fürtjét levágom,
Melynek most minden szála szög;
S ha majd elmúlik ifjuságom,
Ha majd megőszülök:
A falra függesztem tükör helyett
E barna fürtöt: így csalom meg szememet,
Hitetve, hogy még fiatal vagyok...
De vajon nem árul-e el
A szív ütése, mely
Majd mindig halkabban dobog?

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt

Itt van az ősz, itt van ujra

Örökérvényű klasszikus. Nem is bírom megállni, hogy ne tegyem ide. A táj, a hangulat, a képek — minden olyan ismerős és nem azért, mert kötelezően meg kellett tanulni alsóban. A magyar irodalom, a magyar lélek szereti az őszt, nemzet karakterológiánk része ez. Ezért nem ártana kicsit megvizsgálni, mit hogyan mondanak el a magyar költők őszi verseikben. Az alaphangot megadtam, ha eszedbe jut egy vers és néhány gondolat, írd le, küld el és itt megjelenik!

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra…

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.