József Attila

1905 - 1937  

József Attila a XX. század első felének egyik leghíresebb magyar költője. Nevéhez számtalan gyönyörű vers fűződik. Nehéz gyermekkora volt, édesapja fiatal korában elhagyta a családot, ezért már korán fizikai munkásként kellett dolgoznia, hogy segíthesse édesanyját, és két nővérét. József Attila mindössze 14 éves volt, amikor édesanyja súlyos betegség következtében elhunyt. Nővére férje Makai Ödön lett a gyámja, aki polgári iskolába, majd később a makói gimnáziumba küldte tanulni. Neves írónk Juhász Gyula támogatásával jelent meg első verses kötete 1922-ben. Versei hamarosan megjelentek a helyi lapokban valamint a kor híres irodalmi folyóiratában a Nyugatban is. 1924-ben kezdte meg tanulmányait a Szegedi Egyetem magyar-francia szakán, onnan azonban 1 évvel később Tiszta szívvel című verse miatt eltanácsolták. Ezt követően külföldi egyetemeken folytatta tanulmányait, megfordult a bécsi, és a párizsi egyetemen is. Hazatérése után komoly anyagi és lelki problémákkal kűszködött. Megviselte őt egy nála magasabb osztálybeli családból származó lánnyal Vágó Mártával való kapcsolata is. A baloldali eszmékkel rokonszenvezett egész élete során. A politikával 1930-ban került szorosabb kapcsolatba, részt vett munkástüntetéseken valamitn tagja lett az illegális kommunista pártnak. Itt ismerkedett meg élettársával Szántó Judittal. Miközben folyamatosan születtek új versei egészségi állapota egyre romlott, bár rendszeres pszichiátriai kezelés alattt állt. Orvosai skizofréniát állapítottak meg nála, de a mai orvosok szerint ez a diagnózis téves volt, és inkább borderline személyiségzavarban szenvedett. Utolsó éveiben számos szerelmi csalódásban volt része, amelyek megviselték a költő lelki világát, továbbá komoly anyagi problémái is voltak. 1937 decemberében nővére balatonszárszói panziójában vendégeskedett, amikor egy séta alkalmával máig tisztázatlan körülmények között egy tehervonat alá került. Egyesek szerint csak egy szerencsétlen baleset áldozata lett, míg mások szerint öngyilkosságot követett el.

Tiszta szívvel (1925)

Lírai hőse tisztaságának tudatában helyezi magát kívül a hazug társadalmon, semmibe véve annak törvényeit. Olvashatjuk lírai önarcképként is, hiszen a kezdő kijelentésben a személyes árvaságra történik utalás, s a „harmadnapja nem eszek” sor mögött is érezni lehet az életrajzi fedezetet. De fölfogható a háború után felnövő nemzedék kilátástalan helyzetét bemutató költői dokumentumként is. Vagy általánosabb érvényű, a felnőttséget tragikus létállapotként felfogó számvetésként is, amely az Eszmélet (1934) X. versszakát előlegezi: „Az meglett ember, akinek / szívében nincs se anyja, apja, / ki tudja, hogy az életet / halálra ráadásul kapja... / ki nem istene és nem papja / sem magának, sem senkinek.”

Németh Andor úgy látta, hogy a versnek két része, két felvonása van. Az első három versszak: állapotleírás, melyben nem mozdul az idő. Az utolsó szakaszban viszont felgyorsul, s egy kis balladát kapunk: a Kádár Kata változatát - ahogy ott a szerelmesek szívéből növő virág összehajol, úgy itt is „halált hozó fű terem” a csak kívülállók szemében gyilkos fiatalember „gyönyörűszép”, azaz „tiszta szíve” fölött. (De finomabb tagolás is lehetséges; például az első hat sor állapotrajzához képest új egységnek vehető a második hat, amely a lírai én reakcióját jeleníti meg.) A vers első fele kietlenül statikus, míg a második fele siváran drámai. Az első két versszak jelenidejű, tényrögzítő, míg a másik kettő jövőidejű és feltételes módot használ: szándékokat és fenyegetéseket tartalmaz. A Tiszta szívvel erős formáltsága ma is feltűnik - a formabontás, az avantgárd kísérletezés éveiben ez különösen szembeötlő lehetett. A lírai én anarchisztikus lázadása, radikalizmusa ugyanakkor az izmusok törekvéseihez köti a verset. Amikor Ignotus a Nyugatba írt cikkében az avantgárd utáni új hullám mintadarabjaként méltatta a Tiszta szívvelt, erre a kettősségre: modernség és formafegyelem sikeres összeegyeztetésére figyelt föl. Ignotus véleménye pedig jelentős mértékben orientálta József Attilát, aki 1927-től kezdve igyekezett minél teljesebben megfelelni ennek az igénynek, s költői életművét a modernség és a klasszikus formafegyelem követelményeinek egyszerre eleget tevő poétika jegyében építette föl.

TISZTA SZÍVVEL

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

1925. márc.

MAGYAR ALFÖLD

Magyar Alföld - gond a dombja;
temploma cövek;
talaja mély aludttej, de benne
hánykolódnak szögletes kövek.
Magyar ember - rongya zászló;
étele a tál;
Dudvaszedő nemzet vagyunk, értünk
mezítláb jön foltozott halál!

Nosza költő! Holt a holdad;
köldököd kötél;
Csettintésed égő város, tollad
füstölög s egy szál gyufát nem ér!

Ó, kik nőttök felhőt leveledzvén,
bodzás kis fenék -
Nézzétek, ím országúton, némán
vándorolnak ki a jegenyék!

1928